AccueilđŸ‡«đŸ‡·Chercher

Lajos Nagy (Ă©crivain)

Lajos Nagy ([lɒjoʃ], [nɒɟ])[1], nĂ© le Ă  Apostag-TabĂĄnyitelek et mort le Ă  Budapest, est un Ă©crivain et journaliste hongrois. Il doit Ă  ses nouvelles ses plus grands succĂšs.

Lajos Nagy
Naissance
Apostag, BĂĄcs-Kiskun
Drapeau de la Hongrie Hongrie
DĂ©cĂšs
Budapest
RĂ©publique populaire de Hongrie
Nationalité hongrois
Profession
Conjoint
Boris Szegedi (hu) (Ă©crivaine pour la jeunesse)

Biographie

Enfant nĂ© hors mariage, il Ă©tait le fils d'une servante, JĂșlia Nagy. L'identitĂ© de son pĂšre reste incertaine : il s'agirait selon les uns de Lajos Basa, le fils d'un pasteur rĂ©formĂ©, selon les autres d'un fermier juif local du nom de Basch[2]. Pendant sa scolaritĂ©, Lajos Nagy fut Ă©levĂ© par ses grands-parents. Il passa son baccalaurĂ©at en 1901 et, projetant au dĂ©part de devenir professeur de physique et mathĂ©matiques, il se forma nĂ©anmoins au droit. ParallĂšlement Ă  ses Ă©tudes universitaires, il travailla dans des cabinets d'avocats et comme prĂ©cepteur. En 1906, il exerça briĂšvement comme juge des nobles, quoiqu'il n'ait jamais obtenu son diplĂŽme de droit.

Sa premiÚre nouvelle parut en 1907, son premier volume en 1911. Incorporé en 1915, il n'eut cependant pas à combattre sur le front et, au bout de deux ans, fut dispensé de service pour troubles nerveux.

RĂ©dacteur Ă  partir de 1918 du journal satirique Bolond IstĂłk, il figura entre 1922 et 1929 parmi les principaux collaborateurs de la revue Occident (Nyugat). Pourtant, bien qu'il fĂ»t par son Ăąge membre de leur gĂ©nĂ©ration, il ne fit jamais vraiment partie des Ă©crivains du Nyugat. Il collabora par la suite Ă  des journaux ayant pour titres Le Courrier du Soir (Az Esti KurĂ­r), Ensemble (EgyĂŒtt), 100%, La Revue IndĂ©pendante (A FĂŒggetlen Szemle), Notre Temps (A Korunk), La Source (A ForrĂĄs) et travailla aprĂšs 1945 au Peuple Libre (A Szabad NĂ©p).

En 1935, il épousa Boris Szegedi (1895-1967), auteure de livres pour la jeunesse. En 1940, ne parvenant plus à subsister des revenus de sa plume, il ouvrit une librairie. En 1945, il entra au Parti communiste hongrois et fut considéré comme l'un des plus importants écrivains socialistes ; il n'en fut pas moins relégué au second plan au début des années 1950.

Par trois fois (en 1932, 1935 et 1938), le Prix Baumgarten lui fut décerné. En 1948, il fut l'un des lauréats de la premiÚre édition du Prix Kossuth.

ƒuvre

Éditions originales
  • Az asszony, a szeretƑje, meg a fĂ©rje. NovellĂĄk; Politzer, Bp., 1911 (Modern könyvtĂĄr)
  • Mariska Ă©s JĂĄnos. ElbeszĂ©lĂ©sek; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtĂĄr)
  • A szobalĂĄny. NovellĂĄk; Tevan, BĂ©kĂ©scsaba, 1913 (Tevan könyvtĂĄr)
  • Egy leĂĄny, több fĂ©rfi. NovellĂĄk; Tevan, BĂ©kĂ©scsaba, 1915 (Tevan-könyvtĂĄr)
  • Egy berlini leĂĄny; Galantai, Bp., 1917 (Galantai könyvtĂĄr)
  • A jĂł fiĂș. ElbeszĂ©lĂ©s; NĂ©pszava, Bp., 1919 (VilĂĄgossĂĄg-könyvtĂĄr)
  • KĂ©ptelen termĂ©szetrajz; KultĂșra, Bp., 1921 (TrĂ©fĂĄs könyvek)
  • TalĂĄlkozĂĄsaim az antiszemitizmussal; szerzƑi, Bp., 1922
  • Kiskunhalom; Nyugat, Bp., 1934 (Nyugat könyvek)
  • Uccai baleset. NovellĂĄk; RadĂł Ny., Bp., 1933
  • HĂĄrom magyar vĂĄros; Kosmos, Bp., 1935 (Kis kosmos könyvek)
  • Budapest nagykĂĄvĂ©hĂĄz; Nyugat, Bp., 1936
  • A falu ĂĄlarca; Nyugat, Bp., 1937
  • HĂĄrom boltoskisasszony. RegĂ©ny; Singer-Wolfner, Bp., 1938
  • Nagy Lajos kĂŒlönvĂ©lemĂ©nye. JĂșnius; RadĂł Ny., Bp., 1939
  • Nagy Lajos kĂŒlönvĂ©lemĂ©nye. Augusztus; RadĂł Ny., Bp., 1939
  • Nagy Lajos kĂŒlönvĂ©lemĂ©nye. Szeptember; RadĂł Ny., Bp., 1939
  • Dunaparti szerelem. RegĂ©ny; Centrum, Bp., 1941 (A Film SzĂ­nhĂĄz Irodalom regĂ©nymellĂ©klete)
  • Ruha teszi az embert; HungĂĄria Ny., Bp., 1942 (Pepita regĂ©nyek)
  • KassĂĄk Lajos: Tavaszi felhƑk / Nagy Lajos: Prof. Csizmadia / SzĂĄntĂł György: ErdĂ©lyi biedermeier / SzĂ©p ErnƑ: KaracsnĂ© nagyasszony; Grafika Ny., NagyvĂĄrad, 1942 (Örök betƱk)
  • Kalandos szekrĂ©ny; Fabula, Bp., 1943 (Pepita regĂ©nyek)
  • A csĂșnya lĂĄny; Bartl, Bp., 1943
  • Vilma, az uzsorĂĄs; Aurora, Bp., 1943
  • Hat kocka cukor; Aurora, Bp., 1943
  • A titokzatos idegen; Áchim, Bp., 1943 (SzĂĄzezrek könyve)
  • Ha pĂ©nz van a zsebben; Áchim, Bp., 1943 (SzĂĄzezrek könyve)
  • A sĂŒket asszony. RegĂ©ny; Rubletzky, Bp., 1943 (Budapesti regĂ©nyek)
  • SzatĂ­rvadĂĄszat a Tölgyligetben. RegĂ©ny; Rubletzky, Bp., 1943 (Budapesti regĂ©nyek)
  • FƑ az illĂșziĂł; Áchim, Bp., 1943 (SzĂĄzezrek könyve)
  • PincenaplĂł; ill. Toncz Tibor; Hungaria, Bp., 1945
  • A tanĂ­tvĂĄny. RegĂ©ny; HungĂĄria, Bp., 1945
  • Falu; ill. DĂ©si-Huber IstvĂĄn; Szikra, Bp., 1946
  • Emberek, ĂĄllatok. Mese Ă©s valĂłsĂĄg; Irodalmi IntĂ©zet, Bp., 1948 (Pesti könyvtĂĄr)
  • JanuĂĄr; Szikra, Bp., 1948
  • Farkas Ă©s bĂĄrĂĄny; RĂ©vai, Bp., 1949
  • 1919 mĂĄjus. VĂĄlogatott elbeszĂ©lĂ©sek; sajtĂł alĂĄ rend. BarĂĄt Endre; Szikra, Bp., 1950
  • Tanyai törtĂ©net. ElbeszĂ©lĂ©sek; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1951 (SzĂ©pirodalmi kiskönyvtĂĄr)
  • A rĂ©mhĂ­r. NĂ©gy jelenet; rendezƑi ĂștmutatĂł CsajĂĄgi JĂĄnos; MƱvelt NĂ©p, Bp., 1953 (SzĂ­njĂĄtszĂłk könyvtĂĄra)
  • VĂĄlogatott elbeszĂ©lĂ©sek; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1953
  • Tanyai törtĂ©net. SzĂ­nmƱ; NĂ©pszava, Bp., 1953 (MƱsorfĂŒzet)
  • Új vendĂ©g Ă©rkezett. SzĂ­nmƱ; NĂ©pszava, Bp., 1954 (SzĂ­njĂĄtszĂłk könyvtĂĄra)
  • A menekĂŒlƑ ember. ÖnĂ©letrajz; MƱvelt NĂ©p, Bp., 1954
  • Egy lĂĄny a szĂĄzadfordulĂłn; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1955 (Nagy Lajos mƱvei)
  • VĂĄlogatott elbeszĂ©lĂ©sek. 1907-1953. 1-3.; vĂĄl., sajtĂł alĂĄ rend. Vargha KĂĄlmĂĄn; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1956 (Nagy Lajos mƱvei)
  • VĂĄlogatott karcolatok; vĂĄl., sajtĂł alĂĄ rend., jegyz., utĂłszĂł Gordon Etel; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1957 (Nagy Lajos mƱvei)
  • Vadember; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1959 (Nagy Lajos mƱvei)
  • ÍrĂł, könyv, olvasĂł. VĂĄlogatott cikkek Ă©s tanulmĂĄnyok, 1-2.; gyƱjt., vĂĄl., sajtĂł alĂĄ rend., jegyz., utĂłszĂł Gordon Etel; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1959 (Nagy Lajos mƱvei)
  • Nagy Lajos vĂĄlogatott mƱvei; vĂĄl., sajtĂł alĂĄ rend., bev. Kardos PĂĄl; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1962 (Magyar klasszikusok)
  • ÉlƑkrƑl jĂłt vagy semmit!; vĂĄl., szerk., utĂłszĂł Gordon Etel, ill. SzĂĄntĂł Piroska; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1967
  • Egyiptomi Ă­rĂłdeĂĄk; vĂĄl., sajtĂł alĂĄ rend. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1979
  • A hƱsĂ©ges szegĂ©nyember. Novella- Ă©s karcolatgyƱjtemĂ©ny; vĂĄl., szerk., utĂłszĂł Ruzsicska MĂĄria; NĂ©pszava, Bp., 1983 (NĂ©pszava könyvtĂĄr)
  • SzĂĄllĂĄs egy Ă©jszakĂĄra. ElbeszĂ©lĂ©sek, karcolatok; vĂĄl., elƑszĂł BĂĄlint Tibor; Kriterion, Bukarest, 1985
  • TĂ­zezer kilomĂ©ter SzovjetoroszorszĂĄg földjĂ©n; sajtĂł alĂĄ rend. KĂłnya Judit; Interart–SzĂ©pirodalmi, Bp., 1989 (VisszatĂ©rĂ©s...)
  • Nagy Lajos; vĂĄl., szerk., bev., jegyz. TarjĂĄn TamĂĄs; Alexandra, PĂ©cs, 2002 (Kossuth-dĂ­jas Ă­rĂłk)
  • Razzia. VĂĄlogatott novellĂĄk; vĂĄl. RĂ©z PĂĄl; Noran, Bp., 2008
  • KĂ©ptelen termĂ©szetrajz Ă©s mĂĄs karcolatok; vĂĄl., utĂłszĂł Gordon Etel, ill. RĂ©ber LĂĄszlĂł; 3. jav. kiad.; Holnap, Bp., 2009
  • A szobalĂĄny. NovellĂĄk; Tevan AlapĂ­tvĂĄny, Bp., 2011 (Tevan könyvtĂĄr)

RĂ©Ă©ditions

(Nagy Lajos mƱvei, szerk. Kónya Judit, Szépirodalmi, Bp., 1981-1986)

  • A falu meg a vĂĄros. SzociogrĂĄfiai Ă­rĂĄsok; gyƱjt., szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1981
  • A vadember; gyƱjt., szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1981
  • Egy lĂĄny a szĂĄzadfordulĂłn; szerk., szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1982
  • FƑ az illĂșziĂł; gyƱjt., szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1982
  • A lĂĄzadĂł ember; szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1983
  • A menekĂŒlƑ ember; szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1984 (Nagy Lajos mƱvei)
  • MeggyalĂĄzott vĂĄgy. ElbeszĂ©lĂ©sek, 1907-1920; gyƱjt., szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1985
  • JeremiĂĄda. ElbeszĂ©lĂ©sek 1921-1930; gyƱjt., szöveggond., jegyz. KĂłnya Judit; SzĂ©pirodalmi, Bp., 1986
Plaque apposée sur le dernier domicile de Lajos Nagy
Ă  Budapest, II. ker., HĂĄzmĂĄn utca 10.
"Je n'ai pas seulement voulu faire de l'art mais aussi lutter contre les injustices de la société"

ƒuvres traduites en français
  • / trad. JoĂ«lle Dufeuilly // Cahiers d’études hongroises, no 5. – Paris, 1993. – p. 302-304
  • Le Grand cafĂ© Budapest (Budapest NagykĂĄvĂ©hĂĄz) (extrait) / trad. Chantal Philippe // Les CafĂ©s littĂ©raires de Budapest. – Nantes : Le Passeur / Cecofop, 1998. – p. 49-61
  • Le Bestiaire saugrenu (KĂ©ptelen TermĂ©szetrajz) / trad. Jean-Louis Pasteur (2006-2020) // Edition intĂ©grale du centenaire, 2021 - En lecture libre et prĂ©sentation bilingue sur site Internet dĂ©diĂ©

Hommages posthumes
  • A Apostag, le village de ses parents, le groupe scolaire porte son nom.
  • Un prix littĂ©raire, le Nagy Lajos-dĂ­j (hu), porte son nom.

Notes et références
  1. Le nom complet de cet Ă©crivain, qui Ă©quivaudrait au français Louis Legrand, est si courant en Hongrie que le Wikipedia magyarophone recense plus de 40 personnalitĂ©s homonymes (hu), dont une bonne moitiĂ© fait l'objet d'articles Wikipedia. D'oĂč la nĂ©cessitĂ© de prĂ©ciser qu'il s'agit de l'Ă©crivain. Il ne doit du reste pas ĂȘtre confondu avec deux autres Ă©crivains de noms voisins, Lajos Parti Nagy (en) et LĂĄszlĂł Nagy
  2. TakĂĄcs Ferenc: “Nagy a kaszabolĂĄs” MozgĂł VilĂĄg 27. Ă©vf. 12. sz. (2001. december)
Cet article est issu de wikipedia. Text licence: CC BY-SA 4.0, Des conditions supplĂ©mentaires peuvent s’appliquer aux fichiers multimĂ©dias.